Az idei Mobile World Congress (Barcelona) helyszínének környékén az összes létező szabad felület a Samsung Soul plakátjaival volt tele - hatalmas felhajtást rendezett a gyártó a készülék körül. A kiállításon, a standon is középpontba helyezték a telefont, amiért már izgatottan vártuk, hogyan teljesít majd a Samsung Soul. Óhatatlan az összevetés az LG KF600-as modelljével, amely szintén Barcelonában debütált, illetve már sikerült tesztelnünk korábban. Elöljáróban mindössze annyit erről, hogy az LG sokkal, de sokkal bátrabb volt, amikor a hagyományos billentyűzetet kombinálta a speciális, interaktív, érintés érzékeny felülettel. A Samsung meg nem volt az. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem jó a készülék, inkább csak azt, hogy az LG-nél több értelmét láttuk ennek az egésznek.

Mielőtt rátérnénk a mobil legérdekesebb részére, nézzük, milyen egyéb külsőségekkel csábít a Soul. Elsőként az tűnik fel, hogy a dobozon az égvilágon sehol sem szerepel a Soul megjelölés, hiszen ezt a készüléket nemes egyszerűséggel SGH-U900-nak hívják. Mindennek nincs komolyabb jelentősége, csak épp nem értjük. Az U jelzés azonban mutatja, hogy mely szériát folytatják a koreaiak a Soul személyében: a dizájnos, lapos, erős kamerával felvértezett, csúszka mobilok táborát. Az U600 és az U700-nál is feltűnt már az érintés szerepe, de akkor ez kimerült annyiban, hogy érintőgombokkal kezelhettük a telefonokat. A hagyomány folytatódik, méghozzá a jó értelemben. Az U900 háza a csúszka mechanikától kezdve, az anyagok minőségén át, az utolsó illesztésekig a lehető legmagasabb szintet hozza: jó érzés kézbe fogni, használni, ami önmagában egy főnyeremény. Ebben persze nagy szerepet játszik az is, hogy az előlap és a hátlap is szálcsiszolt fémből készült, melynek felülete nem fényes, ujjlenyomatgyűjtő, hanem szerencsére matt. Mindezek miatt leszögezhető, hogy nagyon szép darab a Soul, jó ránézni, amit a rögtönzött, kollégák, barátok közt végrehajtott felmérés is igazolt.

Az egész érintőgombos hiszti még valamikor az iPhone idejében indult, pedig korábban is léteztek érintőképernyős PDA-telefonok, vagy akár sima mobiltelefonok (lásd LG Prada, ami még bőven az iPhone előtt került piacra). Az Apple telefonja egyértelműen a kezelés könnyedségében, látványosságában hozott valami egészen újat, olyasmit, ami mindenkit levett a lábáról, és amit az összes gyártó legalább töredék részben el szeretne érni készülékeivel. Ennek következményeként jött el az LG csokitelefonja, vagy akár a fentebb említett U-szériás Samsungok. Igen ám, de ez nem volt elég: látszott, hogy előbb-utóbb megjelennek a hagyományos billentyűzetet és az érintőfelületet együttesen használó készülékek.

Ezek a modellek pont azoknak lehetnek alkalmasak, akik idegenkednek a jó öreg billentyűzet elhagyásától, viszont szeretnének belekóstolni az érintéssel történő vezérlés "finomságaiba". Nos, mindez az LG KF600 esetében úgy történt, hogy a kijelző alatti területet teljes egészében az ujjhegyeknek kínáltak fel, a hagyományost "száműzve" alulra, ahol a numerikus gombokon kívül csak a híváskezelők maradtak meg. Ez újdonság volt, de egyben jó is, hiszen csak minimálisan ment a használhatóság rovására, viszont a funkcióknak megfelelően feltűnő interaktív menüelemek pont akkor és ott jelentek meg, amikor és ahol szükség volt rájuk.

Kezelés, tudás, értékelés>