Össztűz alatt az eBay
A protekcionizmus kísértete járja be Európát
Férfi közmegegyezés szerint a női táska nem látja el alapvető funkcióját. A világkereskedelem felforgatására mégis alkalmas.
Alig néhány napja egy francia bíróság első fokon igazat adott a Luis Vutton divatcégnek, és az eBay aukciós portált súlyosan megbüntette, mert - annak passzív közreműködésével - magánszemélyek hamisított táskákat és egyéb termékeket árultak az online piactéren. Az ítélet alaposabb vizsgálatakor azonban kiderül, hogy ennél is komolyabb verdikt született: az eBay legális, eredeti Luis Vutton termékekkel sem engedheti kereskedni felhasználóit, mert ehhez a gyártó hozzájárulására van szükség.
Ezek után nem kellett különleges jóstehetség ahhoz a feltételezéshez, hogy a másodlagos kereskedelmet, vagyis a gazdaság normális működését tökéletesen figyelmen kívül hagyó bírósági ítélet olyan hatást vált ki a piaci szereplőkből, mint amikor véres húscafatokat dobálnak egy éhes cápákkal teli öbölbe.
Az első ragadozók már be is jelentkeztek a lakomára: az angliai babakocsigyártók szokatlan egységfrontba tömörülve próbálják megakadályozni, hogy a független viszonteladók az eBay közvetítésével árulják termékeiket. A gyártók olyan szerződési konstrukciókat próbálnak kötni, amelyek hátrányosan különböztetnék meg azokat a kiskereskedőket, akik interneten keresztül kívánják forgalmazni a babakocsikat. Ezzel a lépéssel teljesen ellehetetlenítik ezt az értékesítési csatornát, egyben gondoskodnak arról, hogy termékeik bolti árát ne kelljen csökkenteniük.
A kezdeményezés mellett általánosságban érvelők szerint az internetes kereskedelem káros hatással van a gazdaságra olyan termékek esetén, amelyek különleges eladói szakértelmet, nagy kiállítói területet vagy személyes kipróbálást igényelnek (ilyenek például a komolyabb hifi-berendezések). Szerintük ezekben az esetekben a vevő elmegy egy szaküzletbe, kipróbálja a terméket, majd megveszi az interneten, hiszen az ottani eladó nem üzemeltet boltot, nem alkalmaz szakértő eladókat, így mindenképpen előnyösebb áron tudja ugyanazt kínálni. Ennek következtében a szaküzlet üzemeltetője bevétel nélkül marad, és tönkremegy, így a fogyasztó sem juthat megfelelő információhoz, ergo mindenki rosszabbul jár.
A teória több sebből is vérzik, hiszen a szükséges szakértői információk jó része a világhálón már szintén elérhető, valamint senki nem tartja vissza a gyártót vagy a nagykereskedőt attól, hogy mintaboltokat, kiállítóstandokat hozzon létre, és ennek költségeit szétossza a viszonteladók között, akik még így is olcsóbban tudnák árulni a termékeket ahhoz képest, mintha mindegyikük külön boltot üzemeltetne.
Szavazás
Mint az látszik, az ügy nem csupán jogi értelemben vet fel komoly aggályokat - a beadvány közgazdasági megfontolásból sem állja meg a helyét. Egy egészségesen működő másodlagos piac nemhogy rontja, de éppenséggel növeli a termék értékét. Hiszen az a tény, hogy eladásra kínálnak fel egy árut, valójában azt bizonyítja, hogy az eladó megbízik a termékben, annak hasznosságában, és azért vásárolta meg, mert tudja, hogy lesz rá kereslet.
A viszonteladók szintén megerősítették, hogy az internetes kereskedés betiltásával több márka forgalmazása válna gazdaságtalanná. Ez pedig azoknak a gyártóknak a malmára hajtja a vizet, amelyek nem ragadtak le a protekcionizmus történelmi jelentőségű, de mára már jobbára tarthatatlan gyakorlatánál.
Ha a bíróság ebben az ügyben is a gyártóknak ad igazat, akkor valószínűleg lesz olyan észak-keleti angol kisváros, ahol többet fognak keresni az érintett cégek, de nyugodjunk meg, hosszú távon ők buknak ezen a legtöbbet. És amikor rájönnek, hogy a piaci változásokra nem a téves ítéletek kierőszakolása a helyes reakció, minden bizonnyal késő lesz.
