Az osztálykönyvtárak természetes módon alakulnak ki minden szoftverfejlesztési területen, mert egy kisebb csapat még szívesen ír/tesztel különböző környezetekben, egy nagyobb, cserélődő csoport viszont a folyamatosan fejlesztett projektben nem szívesen használ egyedi megoldásokat. A standard könyvtárak segítenek a gyorsabb, áttekinthetőbb kódolásban, továbbfejleszthetőségben - és ha webről van szó, akkor a böngészőfüggetlenségben is.

A C++ idején is egyre több konkurens könyvtár jelent meg, és ez így megy ma is a JavaScript-könyvtárakkal; egyáltalán nem nyilvánvaló tehát a választás: mivel több az egyik ilyen könyvtár, mint a másik? Választás előtt persze mindig az a kérdés, hogy mire keresünk megoldást: egy-két AJAX/JavaScript-hívás lesz csak, vagy ez a könyvtár lesz 21. századi felületű webes projektünk alapja?

Szerencsére a legtöbb könyvtár nyílt forráskódú, többnyire korlátozás nélkül felhasználható és átszabható, érdemes tehát eltölteni vele egy kis időt és végignézni, hogy melyik mit adhat webes projektjeinkben. A választás persze jórészt attól függ, hogy személy szerint melyiket érezzük egyszerűbbnek: egy objektumorientált eszközökhöz szokott szoftverfejlesztőnek más lesz egyszerűbben érthető, mint egy Perl-programozónak. Ez egyébként olyannyira igaz, hogy fórumokon igen gyakran botlunk parázs vitákba (értsd: sárdobálásba), hogy miért nem ezt vagy azt a keretrendszert használja a másik, hiszen azzal ezt vagy azt a problémát egyszerűbben meg lehet oldani. Ez sokszor nyilván ízlés dolga, mert van, aki abban hisz inkább, hogy legyen apró a keretrendszer, és van, aki inkább a modularitásban, bővíthetőségben, és az átlátható, tiszta kódolásban. Egyszerre ezt a két kívánságot nyilván nem lehet teljesíteni.

A legtöbb JavaScript-keretrendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy egyszerűbb, hasznos dolgokkal bővítsük a weblapot - például egy dátumválasztóval, adatellenőrzővel -, de arra már nem jó, hogy egy vastagkliens-funkcionalitású felületet állítsunk elő webes felületen. Arra egészen más keretrendszereket érdemes használni, és rájuk most nem is térnénk ki.

Az általunk tesztelt keretrendszerek mind kliensoldali rendszerek, vagyis nincs kiszolgálóoldali párjuk. A szerveroldali kiszolgálást nekünk kell tehát megírnunk, mindegy, hogy milyen programozási nyelven, s nem minden platformon nyilvánvaló, hogy melyiken; ilyenformán ez is fontos szempont lehet a keretrendszer választásakor!

A bemutatott rendszerek:
Dojo 1.1
JSON (JavaScript Object Notation)
Ext 2.0.2
Google Web Toolkit 1.4
JQuery 1.2.3
Mootools 1.11
Prototype 1.6.0.2
Yahoo! User Interface Library 2.5.1

Nem kell mindig kaviár!
Ha bárkit megkérdezünk arról, hogy milyen megoldást ad a Microsoft a klasszikus irodai feladatokhoz, mindenki azonnal rávágja: "Office". Pedig a redmondi tarsolyban akad egy másik remekül használható irodai programcsomag is, amelyet méltatlanul kevesen ismernek, pedig ár-érték arányban köröket ver az Office-ra! Ez a csomag a Works.

A Microsoft Office programokat általában mindenki ismeri, és valamelyik változat meg is található a legtöbb otthoni és munkahelyi számítógépen, a Worksről viszont - főleg idehaza - alig néhányan hallottak, és általában ők sem tudják pontosan, hogy mire való. A leggyakrabban elhangzó jellemzés, hogy "olyan, mint az Office, csak" - és ezen a ponton az illető tanácstalan arcot vág, mert valójában fogalma nincs róla. Valahogy így voltunk vele mi is, egészen az utóbbi időkig, amikor a perifériáról egyszer csak a látóterünk közepébe került. Utánanéztünk, és kiderült, hogy a Works nagyon kedvező árú, sokoldalú irodai programcsomag, s a maga szerény módján tökéletesen elláthatja egy család vagy egy néhány fős kis cég irodai jellegű feladatait. Bemutatjuk a szolgáltatásait.

Tudatosan a biztonság útján
Napjainkban az információbiztonság kapcsán nagyon sok fenyegetettséggel kell számolni. Gyakran hallani vírusokról és különféle kártékony programokról, internetes csalásokról, a korszerű védelmi eszközöket is próbára tevő támadásokról. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egy rendszer biztonságának szempontjából maga az ember a leggyengébb láncszem.

A víruskereső alkalmazások, a tűzfalak, a behatolásmegelőző eszközök, a spamszűrők és az egyéb védelmi megoldások használata elengedhetetlen ahhoz, hogy az informatikai rendszerek biztonsági szintjét a mai elvárásoknak megfelelően lehessen biztosítani. A kártékony programok egyre nagyobb számú, mind célzottabb károkozást lehetővé tevő változataival, az internet felől folyamatos veszélyt jelentő támadásokkal ugyanis fel kell venni a küzdelmet, és a lehető leghatékonyabban kell megelőzni az ezekből származó károkat. Mind több vállalat ismeri fel e védelmi eszközök fontosságát, és a lehetőségeihez mérten a biztonságot növelő beruházásokba kezd. Gyakran előfordul azonban, hogy egy víruskereső, tűzfal vagy éppen UTM-berendezés megvásárlása után hamis biztonságérzet alakul ki, amely komoly következményekkel járhat. Egy hatékonyan védő rendszer ugyanis folyamatosságot, teljeskörűséget, kockázatarányosságot és zártságot feltételez. Ebből többek között az is következik, hogy a rendszerek minden elemére kiterjedő intézkedésekre van szükség. De vajon a kisebb-nagyobb biztonsági beruházások alkalmával mi az a kockázati tényező, amely a legtöbbször háttérbe szorul, és nem kap kellő mértékű odafigyelést? Nos ez nem más, mint maga az ember.

A rendszerek leggyengébb pontjával, az emberi tényezővel természetesen a vírusírók, a spammerek, az adathalászok és a támadók is tisztában vannak, és gyakran élnek is a könnyen kihasználható lehetőségekkel. Ilyen esetekben a social engineering folyamatosan fejlődő módszereit vetik be a célpontok ellen.

Ahhoz, hogy a social engineering technikákat is alkalmazó támadások ellen hatékonyan lehessen felvenni a küzdelmet, fontos megvizsgálni, hogy mi motiválhatja azokat a személyeket, akik e tevékenységet végzik.

Hogyan fogyasszunk kevesebb energiát?
Zöld informatika, zöld vállalatok - a marketingérték mellett egyre többen ismerik fel, hogy a technológiai újításokat az energiamegtakarítás, szén-dioxid-csökkentés szolgálatába lehet állítani. Az IDC piackutató cégnél az Energy Insights részleg foglalkozik a zöld informatika kérdésével. Jill Feblowitz, az energiaprogram kialakításáért felelős igazgató szerint a zöld kezdeményezéseket illetően a cégeket három kategóriába lehet sorolni.

Az első kategóriába azok a cégek tartoznak, amelyek csak a szabályozói kényszer hatására vagy társadalmi felelősségvállalási programjuk részeként hirdetnek meg zöld programokat. A második kategóriába azokat a vállalatokat vehetjük, amelyek belső folyamataik javítása céljából döntenek a zöld informatikai elvek követése mellett, és ennek érdekében hatékonyabb, energiakímélő munkamenetet követnek, újrahasznosítási programokat hirdetnek meg, illetve a távmunka elkötelezettjei.

A harmadik kategória társaságai zöld stratégiájukat külső működésükre is kiterjesztik, így változtatnak a beszállítók számára kötelező szabványokon, illetve szénkibocsátási kvótákkal próbálnak tenni valamit a gyártási folyamataikból származó szennyezés csökkentése érdekében. Szakértők szerint zöld szempontból érdemes az IT-ra odafigyelni, hiszen egy átlagos cég energiafogyasztásának 10 százalékáért az informatika a felelős.