A jelszavak napjainkban is nagyon komoly szerepet töltenek be a különféle informatikai rendszerek valamint adatok védelmében. Mivel a legelterjedtebb megoldásnak számítanak az azonosítás területén, ezért a jelszókezelés megfelelő szabályozása, és az előírások érvényesítése biztonsági szempontból rendkívül fontos. Azonban a mindennapi életben a bejelentkezési adatok sokszor komoly kockázatnak vannak kitéve. Elég csak a monitor szélére, a naptár hátuljára vagy a kis emlékeztető cetlikre felírt jelszavakra gondolni. Ebben az esetben nem számít, hogy milyen "erősségű" a jelszó, hiszen hiába tartalmaz kis és nagybetűket, illetve egyéb karaktereket, a jelszóhoz bárki hozzáférhet. Azon felhasználók pedig, akik nem írják fel a belépési adataikat, gyakran megpróbálnak minél egyszerűbb jelszavakat választani. Ez lehet a gyermekeik neve, születési éve, stb. A biztonsági kockázatok ebben az esetben is nagyobbak.

A kanadai Carleton Egyetem kutatói a jelszókezelés hatékonyabbá tétele érdekében új módszert dolgoztak ki, amelyet ObPwd (object-based password) néven emlegetnek. Az objektumalapú jelszavak célja, hogy a felhasználók számára biztonságos használatot tegyenek lehetővé, ugyanakkor komplex belépési információkat állítsanak elő a rendszerek számára. Ennek érdekében a kutatók úgy gondolták, hogy a jelszavakat automatizált módszerekkel képzik, mégpedig különböző kép-, hang- vagy videoállományokból. Ezekből a fájlokból a megfelelő algoritmusok egy SHA-1 típusú hashelést követően állítanak elő egy-egy kódot. Így olyan karaktersorozat születik, amely a legjobb jelszóvisszafejtő megoldásokat is komoly kihívások elé állítja.

A kanadai kutatók egyelőre két gyakorlatban is működő alkalmazással demonstrálták az elképzelésüket. Ezek közül az egyik egy Windows kompatibilis segédprogram, míg a másik egy Firefox kiegészítő. Az előbbi esetében fájlok kiválasztása után, míg a Firefox plugin esetében a helyi menü segítségével lehet megjelölni azokat a képeket (vagy linkeket), amelyek alapján a szoftver generál egy kódot. Ez jelszóként a későbbiekben felhasználható bármilyen alkalmazásban. A módszer előnye tehát abban rejlik, hogy nem kell leírnia a felhasználónak a jelszavát, csupán azt kell megjegyeznie, hogy melyik fájl alapján generálta a kódját, hiszen abból bármikor újra előállíthatja a jelszót.

Természetesen ennek a jelszókezelési módszernek is vannak korlátai. A fejlesztők 30 bájtnál nagyobb, ugyanakkor ennél nem is túlságosan méretesebb állományokból való kódképzést javasolnak. Míg előbbi esetben nem lesz megfelelő hosszúságú a generált jelszó, addig túl nagy fájlok használatakor az algoritmus lassúvá válhat. A kutatók attól is óva intették a felhasználókat, hogy publikus képekből vagy állományokból képezzék a jelszavukat. Hiszen például egy közösségi oldalon megjelenő fényképből bárki újra generálhatja a titkosnak vélt kódot.