Az illúziók vége
Úgy tűnik, a kormányzat sarcolható szektornak tekinti a távközlést. A civilszervezetek és a technológiai vállalatok közötti összefogás nem halogatható tovább - állítja az Inforum főtitkára.
Egy nemrég benyújtott törvényjavaslat adójellegű kulturális járulékkal sújtaná az internetszolgáltatást és a digitális műsorvevő készülékeket. Az infokommunikációs ágazat most leszámolhat pár illúzióval. Azzal, hogy Magyarország őszintén törekszik racionális alapokra helyezni a költségvetést, csak azt finanszírozva, ami szükséges. El kell vetni azt a hitet is, hogy az ország útja a modernizáción keresztül vezet a szélesedő jogállamiság és erősödő demokrácia irányába. Látható, hogy a döntéshozók még nem struktúrákban, egymásra épülő és segítő rendszerekben gondolkodnak, hanem a recsegő metódusok konzerválásában. Az internetadó célja a réteglapok, tánccsoportok stb. tehát egy speciális kulturális közeg és érdekháló finanszírozása, amelynek az évi 1,7 milliárd forintos alapját a kulturális kormányzat kevésnek találta, és körülnézett egy nagy zseb után.
Úgy emlékszem, a budapesti metróban is bemondják időnként, hogy az utazók vigyázzanak az értékeikre. A távközlési nyereségek túlságosan csábítók voltak ahhoz, hogy ne bizonyuljanak közprédának.
Emlékezzünk a bankszektor megsarcolására tett kísérletekre, ám ott nem a létszükségletnek nem tekinthető, szűk példányszámú lapok és közösségek fenntartása volt a cél. Emlékezetes a nyomtatók megadóztatásának ideje is, ott a szintén liberális vezetésű IHM ismerte el az igazságügy és a szerzői jogi lobbi adóztatási jogát a nyomtatókra, amely vágyat csak a szocialista parlamenti képviselők segítségével lehetett lehűteni. Az ágazatért (amelyben a netszolgáltatás, a tartalomfejlesztés, civilszervezetek, mobilszolgáltatók is beleértendők) felelős liberális gazdasági tárca - az adócsökkentések deklamálása idején - a jelek szerint megalkudott a sorssal, a fátummal az internetvilág felett: hátha visszafolyik valami az új adóból.
Dombi Gáboraz Informatikai Érdekegyeztető Fórum főtitkára
Sok múlik azon, hogy a nemrégiben informatikai szakállamtitkári pozícióval megerősített szárnya a GKM-nek milyen érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, és lesz-e ereje a törvénytervezet megváltoztatására.
Az infokommunikációs ágazat hiába állítja, hogy nem csak az adófizetési morálja kimagasló, hanem egyébként is horribilis jogdíjat, frekvenciadíjat, reprográfiai díjakat fizet, támogatja a NETREKÉSZ nevű GKM-programot, részt vesz a kultúra finanszírozásában; ez a jelek szerint kevés. Az Inforum érvkészletében bukkant fel először, hogy a nethasználat bővítése sokmilliárdos bevételt indukál, és ilyen irányban kell az új utakat keresni. Látható, hogy az IKT-szakma nem szervezte meg eléggé saját védekezési mechanizmusait, nincs közös stratégiája, közös jövőképe, elégtelen a kooperáció a cégek és a civilszervezetek között. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium bezárását a szakma szótlanul nézte, és tűrte, hogy az informatika presztízse csökken, az internethasználók száma csak szolid növekedést mutat, s a mindennapokat nem hatja át az informatika.
A meghirdetett e-befogadás évének civil és EU kezdeményezését a távközlési és internetvállalkozások zöme egyelőre csak fotelből nézi, noha tudja, hogy a civilszervezetek erejükön felül próbálják felrázni az ország közvéleményét. És tudják azt is, hogy ennek az akciósorozatnak nem a civilek, hanem ők, a távközlési szereplők lesznek az igazi nyertesei. Az infokommunikációs ágazat nem hihet többé a könnyeknek és a kormányzati szereplőknek. Azt is mondhatnánk, az infokommunikációs szektor most fizeti meg annak az árát, hogy - miképp a kormányzat - alacsony fokon képes a kooperációra, és a civilekkel (és gyakran a felhasználókkal) szembeni gőg nem csupán kormányzati sajátosság.
Szavazás
Az kevés, hogy a szakma - leghangosabban a civilek - tiltakozik az internetadó ellen. Kevés a lobbi is. Ideje lenne alternatívát letenni az asztalra, nem csupán a kormányzati kezdeményezésekre reagálni: beletörődni vagy durcáskodni. Az ITK-szektornak proaktívnak kell lennie: létrehoznia azt a civilekkel közös alapot, amelyből közösen kielégíthetők lennének a szerzői jogi, kulturális és egyéb állami igények akkor, ha azok jogosságát tények, mérések, adatok, törvények és európai megoldások igazolttá teszik. Az ITK-szektor úgy lehet a modernizáció motorja, ha elfogadja ezt a kihívást, és felvállalja a kooperáció minden nehézségét. Nem a külön érdekeket követő államigazgatási szervezetekkel kell kooperálnia, hanem egymással, nem tapsolni kell a civilszervezeteknek, hanem támogatva melléjük állni.
Meg kell fizetni az adót az istennek, a császárnak, mondta Jézus. Itthon és ma: az államnak sokszorosan, a tulajdonosnak, anyavállalatnak; de nem tilos készülni a (még sötétebb) jövőre. Cégek, civilszervezetek együtt. Közeleg a korszak, amikor a cégek támogatóként számíthatnak a felhasználókra is, ha azok magas minőséget, kedvező szolgáltatást is kapnának a pénzükért. A jelen feltételek mellett erre még nem ért meg az idő. De arra végtelenül kedvező korszak jött el, hogy ne csak tiltakozzunk, hanem magunkba is nézzünk.
